Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


20.


Amikor legutóbb próbálkoztam már csak hobbiból az egyiptomiak nem adták ki , mert nem hivatalosan kértem , nektek biztosan ki adják! - Rendben John , majd a legjobb emberemet küldöm.

- Az jó lesz, ki az?
- Te vagy az John , de én is elkísérlek az őrmesterrel De mi lesz a műszereimmel?
- Taníts meg valakit a kezelésére , ügyes gyerekek ezek. Jegyezte meg George.

- Oké , akkor tanítsunk be valakit . Petriknek mutatom meg , hogy kezelje a gépet.
- Gyere barátom öt perc az egész. Azzal átkarolta a vállát és a gépéhez léptek. Tényleg pár perc volt. Aztán elindultak csomagolni a táborba. Odakint nagyon hideg lett , amíg odalent voltak. Visszafelé már nem tűnt olyan hosszúnak az út, mint ide felé , gyorsan berohantak a házba, mivel nagyon átfáztak , odahúzódtak a kályhához melegedni és gyorsan főztek egy teát és jó esően elkortyolták, ezután összeszedtek néhány holmit az útra. Elgondolkodtam azon, hogy mennyire mozgalmas lett az életem mostanság. Dél amerikai út spontán ötletből fakadt, aztán vissza az államokba, majd az északi sark, most meg Egyiptom.

Egyiptom Kairó.

Melegtől izzott a levegő kairói utcáin, a zakóikat le kellet vetniük és egyfolytában törölgették a homlokukat a taxiban. Dallamos arab zene szólt a rádióban , amíg a kairói múzeum felé haladtak, a sofőr ütemesen rázta a fejét és időnként hátra fordult és idétlenül mosolygott, valamit mondott arabul aztán visszafordult és vezetett tovább. Ők hátul egymásra néztek kérdőn ,ennek az embernek valami baja van?! Már éppen megérkeztek, mikor arra lettem figyelmes, hogy egy elegáns férfi lép ki az ajtón. Ahogy a kocsi megállt a bejárat előtt még láttam a hátát, aztán a járására figyelt fel, kissé húzta a lábát, ugyanúgy mint „El Ábib”, ez csak amolyan gúny név volt a műkincs csempészre, a valódi nevét nem ismerem. Arra gondoltam , hogy mit keres itt ez az ember épp most ha egyáltalán ő volt. Jó lenne valahogy megbizonyosodni felőle gondoltam!
- Mit láttál John?
- Á semmi, mondtam. De mégis! Bementünk a múzeumba és még láttam az igazgatót, ahogy ballag fel a lépcsőn az irodája felé és dörzsölgeti a kezét mintha valami üzletet kötött volna.
-Látod azt az úri embert a lépcsőn?
- Látom John.
- Vele kell beszélnem a térképről, de előtte ki kell derítenem, hogy mit akar El Ábib aki akkor távozott, mikor mi megérkeztünk.
- Miért, ki ez az El Ábib? Kérdezte a százados Johnt.

- Egy műkincs csempész, legjobb a világon tele van pénzel és olyan kapcsolatai vannak, hogy bármit és bárkit megvásárol kilóra! Veszélyes ember , ha itt van Egyiptomban valamit meg akar szerezni.
- Értem, de mi közünk hozzá? Mondta George.

- Semmi, talán túl sok is, attól függ mit akar ! Induljunk mi is fel az igazgatóhoz. Ahogy felértek jobbra fordultak a folyosó végén majd balra és megálltak egy hatalmas ajtó előtt. Az ajtón három nyelven volt kiírva az igazgatóság felírat , arabul, angolul , és franciául. Kinyitottam az ajtót beléptünk egy helyiségbe a titkárnő akkor lépett ki a belső szobából hatalmas iratköteggel a kezében, becsukta az ajtót és ahogy megfordult, akkor pillantotta meg az idegeneket.

21.


- Mit óhajtanak ? kérdezte először arabul, mivel nem kapott választ, majd angolul.
- A múzeum igazgatóját keressük, beszélni szeretnénk vele. John Yang vagyok az Amerikai Egyesült Államokból. Kérem, bejelentene?
- Meg van beszélve? Kérdezett vissza a titkárnő
- Nincs megbeszélve, de mit számít ez most nagyon fontos ,kérem szólna neki?! Előrántottam egy szál virágot, amit még a folyóson vettem ki egy vázából és átnyújtottam a nőnek. A nő lesütött szemmel szégyenlősen átvette a virágot, majd ismét benyitott az ajtón ,valamit mondott az igazgatónak arabul ,mire az letolta, legalábbis a hangsúlyból ez derült ki, ki tódult az ajtón , mint egy disznó félre lökve a nőt, mosolyogva mint egy keleti nagyúr.
- John, kedves barátom jöjjön miben állhatok a rendelkezésére? Nekem közben járt az agyam , hogy ugrasszam ki a nyulat a bokorból.
- Az imént összefutottunk El Ábib-bal,, még mindig olyan nagyszerű adakozó, mint régen? Kérdeztem udvariasan az igazgatót.
- Igen, kedves barátom, az most is, azért jött hogy átutaljon egy nagyobb összeget, múzeumunk megsegítésére!
- Mondta, hogy milyen jó üzletet kötött önnel. Próbálkozotam tovább . Az igazgató elsápadt.
- Igen , kedves barátom, de mint az előbb említettem adomány ügyben beszéltünk, lehet , hogy arra gondolt.
- Lehet. Mondtam az igazgatónak.
- Önnek miben segíthetek kedves barátom? Kérdezte az igazgató?
- Mi egy bizonyos térképért illetve a másolatáért jöttünk!! Tudja igazgató úr amelyiken fordítva vannak az égtájak?
- Sajnálom barátom hiába fáradtak, ide nem áll módomba kiadni azt a térképet. Közölte az igazgató merő gúnnyal az arcán.
- Százados! legyen szíves és adja át a kormányunk hivatalos igénylőjét!
- Már is John, adom! Kinyitotta a táskáját és átnyújtotta a papírt az igazgatónak, az átvette, át futott rajta és még jobban elsápadt mint az előbb.
- Sajnálom én kiadnám szívesen, de tudja éppen restaurálják! Mentegetőzött az igazgató.
- Talán két nap múlva vissza tudnak jönni? Szívesen együtt működünk az Egyesül Államok kormányával.
- Rendben, akkor két nap múlva visszajövünk a térképért viszontlátásra. Köszöntem el a még mindig sápadt igazgatótól.
- Miért érzem, hogy sumákol valamit, miért kell visszajönnünk amikor készíthetne másolatot és itt se volnánk? Nem baj addig csak megoldjuk valahogy, majd várost nézünk vásárolunk stb!

22.


Negyvennyolc óra múlva

- Indulnunk kell ! Mit piszmog őrmester?
- A cipőfűzőm John.
- Na jó indulhatunk végre?
- Igen. Taxi!! Megállt mellettük a kocsi beugráltak.
- kairói nemzeti múzeum ! Mondtam idegesen a sofőrnek , hiszen évek óta erre a pillanatra várok, hogy lássam ezt a térképet. Egyes feltételezések szerint a térkép Atlantiszon készülhetett a pusztulás előtt.
- John , miért vagy ennyire ideges ?
- A térkép miatt szeretném látni!
- Ez csak egy térkép?!
- Ez csak egy térkép? Tudod te miről beszélsz? Ez nem csak egy térkép , hanem Atlantisz és az akkor ismert világ van rajta, és ellentétesen vannak feltüntetve az égtájak, és ez azt jelenti, hogy fordítva forgott a föld. Bizonyíték az utolsó pólus váltás idejére! Ember, tudod mekkora kincs ez az emberiség számára?
- Nem! A vita közben megérkeztek a múzeumhoz , kiszálltak és bementek , fel az igazgató szobájába. Benyitottak. Az előtér, ahol a titkárnő volt a múltkor üres volt és a belső szoba résnyire nyitva.
- Igazgató úr, itt van? Lépetem be az ajtón , ahogy közelebb léptem az asztalhoz lassan megfordítottam a széket, amely az asztalnak hátal volt. Rossz érzésem támadt.
- Úr Isten !
- Mi van John? Kérdezte a százados.
- Gyertek be!
- Megyünk!
- Megölték, fejbe lőtték , mint egy nyulat. Ahogy beszélgettek sziréna hangra figyeltek fel.
- A piszok csapdába akar csalni!
- John hozzá nyúltál valamihez?
- Csak a székhez.
- Töröld le az új lenyomataid, el kell tűnnünk!
- És a térkép ? Kérdeztem.

- Gyere menjünk! Közben már hallották , hogy a rendőrök csörtetnek felfelé, gyorsan szét néztek és szerencséjükre találtak múzeumi őr egyenruhát belebújtak.
- John, te beszélsz arabul! Kérdezte az őrmester .
- Annyit , hogy nem adnak el.

- Az elég lesz , menj előre, sopánkodj, mint az arabok és mutogass erre, érted?
- jól van.
- Mi addig keresünk egy biztonságos kijáratott. Felértek a rendőrök, John próbálta a szobába terelni őket , közben figyelte a fiúkat találnak e egér utat. A százados intett ,hogy menjen, tiszta a levegő. Ők már levetették az egyenruhát csak Johnra vártak!

23.


Ő is lesietett a lépcsőn és csatlakozott a századosékhoz majd , mint látogatók távoztak. Gyorsan fogtak egy taxit és visszamentek a szállodába. Szép ez a múzeum. Jegyezte meg az őrmester.
- Hát persze , hogy szép csak a lényeget nem láttuk, majd máskor. Próbáltak semleges dolgokról beszélni, féltek, hogy a taxis érthet valamit és leadja a drótot. Megérkeztek, kiszállván a kocsiból fizetettem, és a kocsi elhajtott.
- Ha felmentünk ellenőriznünk kell a szobánkat van -e poloska , csak akkor beszélhetünk nyíltan ha tiszta! Világos?
- Az. Felmentünk,közömbös dolgokról beszéltünk, szinte darabokra szedtük a szobát, de nem találtunk semmit.
- Hál Istennek tiszta a szoba! Jegyezte meg a százados.
- Kiderítem, hogy mi történt visszamegyek a múzeumba. Ti keressétek meg azt az embert akivel a múltkor futottunk össze a múzeumnál, minden eszközt vessetek be!!
- Oké John, megkeressük! Azzal kirohantam a szállodából fogtam egy taxit és elhajtattam a múzeumba. Mikor megérkeztem, a rendőrség még mindig ott volt és épp az igazgató titkárnőjét hallgatták ki.
- Maga ki? kérdezte tőlem az egyik rendőr.

- John Yang vagyok régész , történész, találkánk van az igazgató úrral.
- Vele már nem, ugyanis megölték. Mondta a rendőr.
- Megölték!? Döbbentem meg.
- Olyan jó ember volt, kár érte! Beszélhetnék a kisasszonnyal? Kérdeztem meg a rendőrt.
- Hogyne, tessék. Válaszolta a rendőr.
- Kisasszony, nem hagyott nekem az igazgató úr itt egy térképet?
- De, itt hagyott valamit önnek az íróasztal fiókban. Megfordult és elindult az asztalhoz, kihúzta a fiókot és ...!
- Nincs itt , hogy lehet , hisz én tettem ide?!
- Tiszt úr !! Kiáltott fel a nő .

- Valami baj van? kérdezte a tiszt .

- Igen, eltűnt egy nagyon régi térkép, itt volt a fiókban én tettem ide! Ennek az úrnak kellett volna átadnom.

- Miért is kell önnek az a térkép? Kérdezte a tiszt.
- Az Egyesült Államok megbízásából vagyok itt és fontos információ van a térképen az utolsó pólus váltásról, amiből kitudjuk számolni a következő időpontját!
- Miét fontos ez? kérdezte a rendőr.
- Mert más fajta információk is vannak rajta az emberiség megmaradása érdekében.
- Veszélyben van az emberiség? Izgatottan faggatta Johnt a rendőrtiszt, miközben a sapkáját levette a fejéről és megvakarta a fejét. A titkárnő ijedtében finoman összecsapta a kezeit és sírva kirohant a szobából. A tiszt valamit mondott arabul és a titkárnő után ment. Én azon töprengtem , hogy vajon ki és kinek lopta el a térképet, ugyan volt egy sejtésem , de bizonyíték nélkül nem akarok megvádolni senkit. Szép lassan leballagtam a lépcsősoron és kimentem a múzeumból, és gyalog indultam el visszafelé, közben elgondolkodtam a múltról és jövőről , ami az emberiségre vár.

24.


Olyan meleg volt, hogy a zakómat a kezemben vittem útközben, minden fajta árus rám akart tukmálni különböző árukat , de csak mentem nem foglalkoztam velük és egyhamar elmaradtak mellölem egyedül egy mozgó ital árus volt olyan kitartó , vagy a meleg , hogy vettem tőle egy pohár forró teát. Ahogy folytattam az utam hangos dudaszóra és fékcsikorgásra figyeltem fel. Egy autó állt meg előttem pár centire a hátsó ajtó kinyílt és Al Habib szált ki, miközben a sofőr az ablakon kihajolva arabul üvöltött valamit , valamit arra nézvén , hogy nem vagyok normális, minden voltam csak szép és okos nem. Al Habib oda lépett és megkérdezte ;
- Jól van?
- Jól vagyok , semmi bajom csak elgondolkodtam.
- Elvihetem? Kérdezte udvariasan. Gyorsan élten az alkalommal és igent mondtam neki.
- A szállodámba köszönöm. Bemondtam a szálloda nevét és már indultunk is.
- Ne haragudjon a sofőrömre! Szabadkozott.
- Semmi baj én voltam figyelmetlen, elnézést a kellemetlenség miatt. Válaszoltam.
- Ön miért van Egyiptomba, nyaral? Kérdezte érdeklődve.
- Sajnos nem, kutatást végzek egy témában és találkám lett volna a Kairói nemzeti múzeum vezetőjével, de meghalt!
- Maghalt? Döbbent meg Habib.
- Igen, megölték és elvitték azt amiért ide jöttem , egy térképet.
- Egy térképért jött?
- Igen ! Próbáltam kiugratni a nyulat a bokorból.
- Milyen térkép? Kérdezte izgatottan és megtörölte izzadságtól csepegő homlokát miközben felcsillant a szeme, közben a sofőr néha hátra nézett a visszapillantó tükörben, éreztem a tekintetét .
- Megérkeztünk én is ebben a szállodában szálltam meg. Mondta. Kiszálltunk a kocsiból és együtt mentünk a recepcióhoz , hagytam , hogy ő kérje el előbb a szoba kulcsát.
- A 326 – ost kérem!
- igen uram. Ön vigyázzon magára barátom nehogy baleset érje, most is majdnem elgázoltuk! Figyelmeztettet, és elindult a lift felé. Olyan érzésem van, hogy megfenyegetett. Nagyon udvarias, mézes mázos, de alattomos. Nem szeretem az ilyen embert. A lényeg az , hogy meg van a szoba száma! Felmentem a szobánkba, a százados és az őrmester már vártak.
- John meg van a szoba száma, itt lakik!
- Tudom a 326 – os.
- Honnan tudod ? Kérdezte a százados.
- Együtt jöttünk idáig, ő hozott kocsin. Majdnem elgázolt , és itt a recepciónál, mikor elváltunk megfenyegettet!
- Hogyhogy? Döbbent meg a százados.
- Azt mondta , hogy: „ Ön vigyázzon magára barátom nehogy baleset érje, most is majdnem elgázoltuk!”

25.




- Nem semmi a pasi! Tette hozzá az őrmester.
- A kocsiban megemlítettem a térképet neki, és felcsillant a szeme, tehát érdekli a dolog. Derítsétek ki , hogy nála van – e a térkép?!
- Rendben John! Jegyezte meg a százados.
- Holnap elcsalom a hotelből, addig átkutathatjátok a szobáját!
- De hová csalod? Kérdezte az őrmester.
- Még nem tudom majd kialakul, lefekszem pihennem kell hosszú volt ez a nap! - John , mi bemegyünk a városba köröl nézünk hátha okosabbak leszünk, egyébként szép a város is.
- Oké , mennyetek. Nagyon kifáradtam, nem vagyok hozzá szokva ilyen izgalmakhoz. Úgy ahogy voltam elszenderedtem a heverőn. Már a lábam is megfájdult. Nem tudom mennyi idő telt el arra riadtam fel , hogy a nevemen szólít valaki.
„- János, János !” Szelíd, de határozott női hang szólított méghozzá magyarul , úgy ahogy a szüleim. Kinyitottam az egyik szemem felnéztem és egy női alakot láttam, majd a hangot hallottam ismét , de nem mozgott a szája. - Ne félj én szólítalak. Nem féltem csak szokatlan volt a helyzet.
- Ki vagy? Kérdeztem kíváncsian, olyan érzés fogott el, mint amikor szeretettel megölel valaki, melegség vesz körül, és átjárja a szívedet.
- János , fehér kendő és kék ruha, ki jut eszedbe ? Tette fel a kérdést az alak. - Bocsáss meg, félig még alszom nem ismertelek meg!
- Mária , te vagy?!
- Igen , én vagyok. Jelentette ki szelíden.
- Tudod, bármikor segítségre van szükséged segítünk csak kérned kell!
- Mire gondolsz anyám ?! Lepődtem meg.
- Csak arra , hogy ha nem vigyázol bajba sodorhat a kíváncsiságod! Ha bajba kerülnél gondolj csak valamelyik fiú testvéremre (Szent György, Attila, vagy Mátyás) hívd őket és segítenek a veszélyből megmenekülni.
- Köszönöm a figyelmeztetést és élek a lehetőséggel! Nagy Boldogasszony , Isten Apánk és tizenkét Szent Gyermekeitek! Szeretünk és tisztelünk benneteket Ámen! Köszöntem , majd mély álomba zuhantam, amolyan igazi film szakadás szerűbe, arra riadtam fel , hogy valaki rázza a vállam.
- John ébredj meg van a térkép!
- Hol? Ültem fel hirtelen tova űzve az álmot, ami eddig fogva tartotta a szellemem , amely még nem tért meg a hosszú útról. Bele telt néhány percbe, hogy magamhoz térjek és felfogjam mit is mondtak.
- Mi van?! Kérdeztem bárgyún. Bocs, de nagyon mélyen aludtam.
- Őrmester hozzon egy jó erős kávét! - Hozom. - Kimentünk a városba és a bazárba feltűnt az emberünk, ő elöl és mögötte a sofőrje egy táskával bementek az egyik üzletbe és valakivel a térképről beszéltek.
- Láttad a térképet? Kérdeztem izgatottan.
- Nem, de hallottam mindent.

26.

- Százados itt a kávéja! Vágott közbe az őrmester.

- A kávé nem az enyém hanem Johné! Őrmester hol jár az esze! -
Én azt hittem, hogy …..! -
Nem!
- Térjünk vissza a beszélgetés témájához.

- Ez jól esett, finom kávét főzöl!

- Szóval a bazár és a barátunk !?
- Igen. Az illetővel randevút beszéltek meg Giza-ba a piramisoknál.
- Százados, melyiknél?
- Azt nem hallottam.
- Pedig ez lett volna a lényeg!?
- Tudom, de nagy volt a zaj.
- Na nem baj úgyis hárman vagyunk, majd mindegyiknél ott leszünk.

Giza , másnap.

John nagyon meleg van, nálam már vízipólóznak! jegyezte meg az őrmester . - Te maradj itt, George te menj balra én megyek jobbra, vegyüljetek a turisták közé, kamerákat kapcsoljátok be és mindent vegyetek fel még azt is ami nincs ott! Adtam ki az utasítást.
- Gyerekek ne szúrjátok el, itt az idő, munkára fel! Ezzel szétszéledtünk és a tömegbe vegyültünk, a rengeteg turista közt fel sem tűntünk. A középső piramisnál feltűnt El Abib autója, majd egy másik is. Ma valahogy sokan voltak kíváncsiak, vagy turnus váltás van a szállodákba. Csak el ne baltázzák oda kell mennem gondoltam és keresgélni kezdtem a szememmel valami járművet, de nem találtam, egyszer csak egy tevén akadt meg a szemem meg a gazdáján oda siettem felpattantam a hátára a gazdájának a kezébe nyomtam egy száz dollárost, aki örült mint majom a farkának majd utunkra engedett hatalmasat csapva a teve farára. Alig vártam , hogy leszálljak erről a furcsa szerzetről úgy összerázott, felkavarodott a holnapután is bennem, ideges is voltam az akció miatt. Még szerencse, hogy egy arab megállította, mert nekem nem akart megállni sehogy.
- Köszönöm barátom! Hálálkodtam, és már nyúltam a zsebembe, mikor megszólalt. - Ne sérts meg barátom! A hang ismerős volt valahonnan, akkor néztem fel .
- John ! Kiállott fel.
- Te vagy , mit keresel itt? Kérdezte.
- Sejk, köszönöm , hogy megállítottad a tevémet, mert nem bírtam vele! A kérdésedre válaszolva munka miatt vagyok itt.
- És te sejkem? Kérdeztem a Dubai sejk fiát.
-Én üzleti úton vagyok. Találkozhatnánk ma este a szállodám bárjában, érdekel a véleményed egy kérdésben és nem szeretnék dönteni a véleményed nélkül, ugyanis nagyra becsülöm a szakértelmedet és a népedet, amely ilyen nagyszerű férfiakat ad a világnak, mint te!
- Amerikára gondolsz? Kérdeztem tőle.
- Nem barátom, Magyarországra. Na ekkor döbbentem meg, honnan tud a származásomról!?



27.


- Te barátom csak amerikai állampolgár vagy , de Magyarnak születtél.
- Honnan tudod? Kérdeztem.
- Mondjuk, vannak közös ismerőseink, akik tudják, hogy magyar vagy, légy büszke a származásodra!
- Rendben, akkor este beszélünk! A diskurzus végére oda értünk, ahová készültem és már megint meglepődve tapasztaltam , hogy a sejknek El Abibbal volt találkája, de nem úgy ismerem, hogy bele menne egy kétes üzletbe.
- Akkor ma este! Béke veled!
- Béke veled is! Köszöntünk el egymástól, majd oda sietett Abibhoz és békésen beszélgettek én meg csak álltam és figyeltem, ahogy eltávolodnak tőlem. Remélem a századosék felvesznek mindent! kerestem egy árnyékos helyet és leültem a gondolataimba merülten, ittam egy – két kortyot a magammal vitt vízből, ami már olyan meleg volt mint a ló p….! Lassan eltűntek a szemen elől a tömegbe. Kíváncsivá tett , miben kéri a segítségem holott volt egy sejtésem. Csak ültem és néztem ezeket a hatalmas építményeket, amikről csak feltevéseink vannak az építésükre nézvén, magyarul halvány lila f..... sincs, arról hogy építették ezeket és mi volt az eredeti rendeltetésük!? Ugyan úgy mint Ataisz vagy Lemuria és Atlantisz esetében sem tudunk semmi biztosat csak annyit , hogy léteztek és elég magas kultúra virágzott mind két szigeten. Ahogy így morfondíroztam megéheztem, vissza kellene menni vagy itt kéne ennem valamit, mert nem szívesen hagynám itt a fiúkat szó nélkül, éppen felállni készültem, mikor elém lép egy mozgó árus és hevesen kínálja az áruját. Ahogy felálltam ,véletlenül magyarul szóltam hozzá.
- Barátom nagyon jókor jöttél , mert farkas éhes vagyok!
- Jó, akkor vegyél valamit madzsar barát! Válaszolta.
- Te beszélsz magyarul? Kérdeztem.

- Egy kicsit, Budapest tanulni én. Ott tanulni madzsar nyelvet.
- Jó, kérek valami finomat és ehetőt! Mondtam neki.
- Minden finom és ehető! Válaszolta. Választottam valamit, fizettem. .
- Jó étvágy!
- Kösz! Béke veled! Köszöntem.
- Veled is legyen béke idegen. Válaszolta , majd távozott. Ahogy ettem, kitört egy homok vihar, a turisták az autóbuszokba menekültek erősen kapaszkodtak a kalapjukba, fejükön tartva azt , el ne vigye a szél. Én is kerestem egy búvó helyet magamra terítve a zakómat a homok ellen. Pár perc múlva mellettem termett az őrmester és a százados, úgy látszik nekik is ez a hely volt szimpatikus, összebújtunk a szobor lábához simulva minél kisebb felületet hagyva a szélnek. Jó szolgálatot tett megint a Szfinx „Hála Istennek” megmenekültünk nagyobb baj nélkül. Félelmetes volt, ilyen vihart most éltem át először és remélem utoljára. Nagy kő eset le mindannyiunk szívéről hatalmasat sóhajtottunk.
- John , láttad a sejket? Kérdezte a százados.
- Láttam és beszéltem is vele, ő állította meg a tevémet, majdnem adtam neki egy százast.

28.


Mondat közben gyorsan megtöröltem a homlokom. Kellemetlen lett volna hisz ismerem személyesen. Beszélni szeretne velem ma este, a tanácsomra kíváncsi , sejtem ,hogy mit akar, de remélem nem bolond!?

- Felvettétek a beszélgetést? Kérdeztem meg.
- Ige, Fel. Közölte kurtán az őrmester.
- Induljunk vissza a hotelbe, itt már nagyon meleg van. Elindultunk és ahogy elhaladtunk a Szfinx mellett írás jelekre figyeltem fel az oldalán közelről nemigen tudtam kivenni, hogy mi ez távolabb mentem.
- Te jó Isten! Kiáltottam fel magyarul.
- John, mit mondtál?
- A jó Istent idéztem meg. Válaszoltam, és megismételtem angol nyelven.
- John igazi Isten félő ember vagy! Jegyezte meg a százados.
- Nem, testvérem nem Isten félő, hanem Isten tudó ember vagyok, óriási különbség a kettő!! Tettem helyre a százados megjegyzését.
- Akkor te nem féled az Istent? Kérdezte az őrmester.
- Nem barátom, nem félek tőle hisz a része vagyok! Közben rájuk se nézve lerajzoltam az írást , amit az imént fedeztem fel a Szfinxen és örültem, mert egy alkalommal Badiny Jós Ferenc előadásán elhangzott ez az információ, de akkor talonba tettem , mondván majd utána nézünk, és most itt van előttem.
- John, te milyen vallású vagy? Mert én Római katolikus. Tette fel a kérdést az őrmester. Kérdésében egy kis provokációt éreztem.
- Tudjátok, ez a baj a zsidó kereszténységgel, ( és most direkt nem említettem meg a különböző vallásokat , mert mind egy tőről fakad a zsidó kereszténységből ) hogy a félelmet és a büntetést, a büntető Isten képet erősíti az emberekbe ahelyett , hogy a szeretettet és az egységet Istennel erősítené! Még valami. A halott Jézust teszik ki ahelyett, hogy az élő Jézust tennék ki, a Fénytestű Jézust! Szomorú és beteges felfogást tükröz. Mert mindannyian Isten gyermekei vagyunk!! Isten fiak és leányok!
- Nem hiszem , hogy igazad lenne John. Közben elindultunk és élveztem, hogy megoszthatom hitem és nézeteim a barátaimmal.
- Mond John miért támadod a zsidó kereszténységet? Faggatott tovább az őrmester . Nem támadom, csak tisztába vagyok a dolgokkal, amit nagy Konstantin császár és tanácsadói szerkesztették át a bibliát a saját szájuk íze szerint és dogmatizálták. Kivettek belőle , hozzáadtak, időpontokat változtattak meg, stb! Folytathatnám.
- John, Jézus is zsidó volt! Kelt ki magából az őrmester.
- Bizonyítsd be baráton, ha be tudod bizonyítani fejet hajtok. Válaszoltam , miközben beültünk az autóba és elindultunk vissza.
- Ott van az evangéliumba Jézus család fája és levezeti Dávid királytól egészen Jézusig. Mondta izgatottan és kotorászni kezdett a zsebeiben, majd elő vett egy kis alakú bibliát és fellapozta.
- Itt van fehéren feketén!
- Nyugodj meg. Nyugtattam meg.

29.


- Olvasd el, de nyugodtan! Ezt olvashatjuk Máténál az 1/1 – 1/17 -ig , és el kezdi olvasni majd a család fa végére érve elérkezik Józsefhez : „ Eleazár nemzette Mattant , Mattan nemzette Jákobot, Jákob nemzette Józsefet, Mária férjét. Mária a Krisztusnak nevezett Jézust szülte.”Fejezte be az olvasást dicsőségtől ittasan. Én mosolyogva és nyugodtan csak azt mondtam;
- Olvasd el még egyszer! Ő elolvasta még egyszer és még egyszer , de nem eset le neki a tantusz, amikor megkérdeztem.
- József kije volt Jézusnak? Ő nyugodt hangon válaszolta.
- Az apja volt.
- Biztos vagy benne? Kérdeztem.
- Igen biztos. Válaszolta.
- Jó, akkor olvasd el még egyszer. Mondtam neki. Az őrmester elolvasta és megszólalt.
- Nem tudom hová akarsz kilyukadni ezzel.
- Jó, akkor rávilágítok másképp . KI volt József Mária életében ? A jegyese volt . Mária úgy fogan gyermeket , hogy nem ismer férfit tehát nem volt kapcsolata férfival és így Józseffel sem. József csak nevelő apja volt Jézusnak. Mária származása az érdekes. Ugyanis erre vannak írásos bizonyítékok, amik fennmaradtak ! Mária az Adiabenei hercegi család tagjaként Pártus hercegnő volt. Tehát Jézus nem lehet Dávid fia és így zsidó sem. Egyébként Ő maga is elutasítja ezt. Olvasd el a következőket is. Máté 22/41 – 22/ 45 -ig. Az őrmester buzgón olvasott és belátta, hogy igazam van.
- Elgondolkodtál már azon testvérem , hogy miért éppen ezt a négy evangéliumot kanonizálták és a többit miért nem, és miért vette fel a keresztséget Konstantin a halála előtt éppen, holott már régebben állam vallássá tette? Nekem az a bajom az egésszel, hogy tévhitben tarják a világot és ahhoz hogy ezt sikeresen végre tudják hajtani, azokat akik szembe szálltak és szállnak a dogma rendszerükkel és az egyházzal , finoman szólva elhallgattatták, több millió embert pusztítottak el világ szerte a nézeteik és hitük miatt csak azért, mert meg voltak győződve igazukról! Beszélgetés közben gyorsan elrepült az idő és megérkeztünk a szállodába, elcsigázottan és fáradtan a melegtől, letusoltunk egymás után és ittunk egy hideg italt a hűtőből, nagyon jól esett csak az a baj ,hogy elkezdtünk izzadni , mint a lovak. - John megnézed a felvételeket? Kérdezte a százados.
- Meg nézem. Mondtam neki.
- Jó akkor gyere ide! - Mutasd! Bekapcsolta a kamerát és …..! Néztük a videót, de csak a tömeg látszott és a piramis.
- Mi ez? Kérdeztem türelmetlenül.
- Várj , mindjárt bejönnek a képbe. Nem akartam feltűnően direkt módon tolakodni az nagyon átlátszó lett volna.
- Rendben nyugi. Nyugtattam meg a századost. Szép lassan feltűntek a képen a kamera mögül bukkantak elő , mint a filmeken, bele mélyedtek a beszélgetésük témájába annyira, hogy fel sem tűnt nekik a videózó ember.
- Profi vagy, nagyon jó! - John – John most jön a lényeg , figyelj! A tértékről volt szó.

30.


- Ma este ki fog derülni az igazság. Jegyeztem meg.
- Beszélni fogok a sejkkel, kíváncsivá tett! Jó lenne már visszaszerezni a térképet! Pihenjünk le, fáradt vagyok. Ledőltem az ágyra és szundikáltam egyet. Hamar eltelt a délután, a lemenő nap fénye ébresztett fel ,csodálatos vörös fénye ragyogta be a szobát , miközben a müezzin imára hívó éneke zengett a minaretekből igazi keleti hangulat sugárzott a város felett. Lassan készülődni kezdtem, jó húsz perc múlva lementem ki az ajtón az utcára, mély levegőt vettem, magamba szívtam a varázslatot , mely körül vett a nap fénye, a müezzin éneke, a fűszer illat és a nyüzsgő város zaja. Fogtam egy taxit ,bemondtam a címet és elindultunk. Én csak néztem ki az ablakon , alig telt el egy kis idő és ott voltunk a megadott hotel előtt. Kiszálltam a kocsiból és bementem az előcsarnokba,
- Gyönyörű és modern. Jegyeztem meg magamban. Körül néztem, ülő helyet kerestem, de megpillantottam a sejket, valakivel beszélt. Ő is észre vett és mosolygott intett a kezével , hogy mennyek oda. Lassan indultam el , hogy betudják fejezni ,nem akartam hallgatózni, amire odaértem pont elköszöntek és a másik távozott.
- John , barátom rég találkoztunk mi újság, foglalkoztatnak még a Sumerok?
- Üdvözöllek !
- Kérdésedre a válaszom igen, érdekelnek, de már csak vagy hál Istennek hobbi szinten foglalkozom vele, tudod most már nem akarok megfelelni másoknak csak magamnak.
- Helyes egyetértek, első lépés a szabadság felé, mert amíg rabszolgaként tengeted életed, mindig másnak akarunk megfelelni nem vagyunk önmagunk.
- Mit keresel Egyiptomban?
- Megbíztak egy kényes munkával annyit mondhatok ,hogy mindenkit érint és valamit innen kell hozzá beszereznem a munka folytatása érdekébe, információért jöttünk a többi bizalmas megérted ugye.
- Hogyne, megértem.
- Ellenben te miért vagy itt, ha nem titok?
- Jó , hogy szóba hoztad ezért szerettem volna beszélni veled, ha nem tartalak fel a munkádban?
- Nem tartasz fel , miről van szó?
- Hogy is kezdjem .
- Az elején , talán úgy könnyebb.
- Jó, akkor az elején. Pár hete egy illető felhívott otthon az irodámban, közölte , hogy üzleti ügyben hív és lenne a számomra valami, ami nagyon ritka annyira ritka , hogy egy van belőle a világon és vagyonokat ér és itt van Egyiptomban. Nagyon rejtélyes volt , először visszautasítottam , de a kíváncsiságom felcsigázta és belementem a játékba ide utaztam ,ma találkoztunk Gizaban a piramisoknál ott ahol veled is összefutottam.

31.


- Mit akart? Kérdeztem izgatottan a sejket.
- Egy nagyon régi térképet akar rám sózni, a véleményedre vagyok kíváncsi, hogy megéri – e vagy se, esetleg valami csempész árú?
- Nehéz helyzetbe hozol, ugyan is szint kell vallanom, hogy miért vagyok itt. Az a bizonyos térkép kell nekem is, illetve egy másolat is megfelel nincs szándékom kifosztani a Kairói múzeumot mint egyesek!
- Miért, mi van a térképen, ami megér ennyi pénzt? Kérdezte a sejk.
- Visszavinnél a szállodámba útközben mindent elmondok, van egy tervem! - Haza viszlek, gyere induljunk! Intet a pincérnek , az oda sietett fizettünk és elindultunk kifelé. Közben elkezdtem mesélni , hogy kerültünk ide , a küldetésünket , a múzeum igazgató meggyilkolását , a térkép eltűnését és a tervem a visszaszerzésére. Ahogy felvázoltam a tervem, helyeslőn bólogatott és megígérte , hogy bele megy a játékba.
- Kérlek beszélj meg vele egy találkát és utána közöld velem!
- Megígérem barátom és köszönöm , hogy figyelmeztettél, hálás vagyok és segítek a világot jobbá tenni. Közben megérkeztünk, kiszálltam a hatalmas ezüstfehér limuzinból már éppen be akartam csapni az ajtót , mikor utánam szólt.
- John szívesen meg ismerném a társaidat is!
- Kérésed parancs. Béke legyen veled Sejk.
- Veled is legyen béke . Allah óvjon barátom. Azzal elhajtottak. Én felmentem a szobánkba és eltűnődtem az egészen, mit keresek itt, és mi Amerika valódi szándéka, hogy ilyen terveket eszel ki? Tettem fel a kérdést képletesen magamnak. Az az érzésem , hogy nem osztották meg a valódi okokat. Beléptem az ajtón és mit látok, ez a két nagy darab amerikai fekszik a heverőn és a televíziót bámulja, valami jó kis horror filmet, csak úgy ömlött a vér a képernyőn.
- Mit néztek olyan élvezetesen, hogy már észre sem vesztek?
- John, nagyon izgalmas gyere nézd velünk!
- Nem köszönöm, nem kérek a tudat romboló filmjeitekből. A szellemiségük, nagyon durva, már a mesefilmek is úgy készülnek , hogy az erőszak a domináns bennük és ezen nő fel a ti általatok modernnek mondott világ, pedig nem az , csak technikailag fejlett. . Nem beszélve a nagy játék filmekről, csöpög a vér a képernyőn. Láttam a századoson, hogy meglepődött és megjegyzi.
- John, katonák vagyunk!
- Ne mentegetőzz, a katonának sem feltétlen kell élveznie a gyilkolást , a kínzásokat, ha csak filmen van is. Sajnos közel álltok hozzá , mert a világot megfertőztétek ezzel a mocsokkal ! Inkább valami tudat emelő szép dolgot kéne nézni! Na , most besokallt az őrmester felállt és a tekintetén láttam, hogy baj van! Jobbnak láttam abba hagyni még mielőtt megver valamelyik, csak álltam, és ő egyre közeledett amikor önkéntelen halkan magyarul szólaltam meg.
- Segítsetek!! Már – már odaért hozzám az őrmester, mikor egy hatalmas erőt érzékeltem körülöttem, megnyugodtam és elöntött az erő.

32.


érzékeltem körülöttem, megnyugodtam és elöntött az erő. Az őrmester is megállt , és csak nézet a hátam mögé a századossal együtt.
- Mi néztek ,mi van a hátamnál? Kérdeztem.
- John, valaki áll a hátad mögött! Mondta a százados, és intett az őrmesternek , mennyen oda hozzá.
- Én is megfordultam és hátrébb léptem pár lépést. Ahogy megláttam az alakot, én is meglepődtem, mert ilyen még nem fordult velem sem elő, hogy éber állapotban látomásom legyen. Eltelt pár pillanat, mire fel ocsúdtam és megismertem az alakot, majd megszólaltam.
- Mátyás Király, te vagy?
- Én vagyok, te hívtál! Segítséget kértél testvérem , itt vagyok!
- Valóban én kértem segítséget, ijedtemben, mert túl indulatos voltam, de bosszant ez a fajta gondolkodás, és elragadtattam magam! - Bocsássatok meg! Fordultam a századosék felé, akik még mindig elhűlten és mereven néztek mögém.
- Oké, mondta a százados.
- John, ki ez? Kérdezte az őrmester.
- Latinul Matias Rex, magyarul, Mátyás király Magyarország királya és a fekete sereg vezére.
- Igen látjuk fekete páncélt visel.
- Ti látjátok? Kérdeztem tőlük.
- Igen, és azt a két alakot is mögötte talpig fekete páncélba öltözve. Közölte az őrmester. Én meg őket nem láttam, ezért hátráltam egészen a századosig, mire észleltem a másik két alakot.
- János, bármikor szükséged van védelemre csak hívj! Mondta Mátyás király.
- Köszönöm, hálás vagyok nektek , hogy segítetek mindenben. Ahogy megköszöntem a segítséget, olyan hirtelen eltűntek , mint ahogy jöttek.
- Ilyen még nem fordult elő , hogy rajtam kívül más is lássa a szellemeket. Mondtam csodálkozva.
- John, én sem láttam még ilyet! Jegyezte meg az őrmester.
- Nekem viszont már volt szerencsém látnom őket ; Dél Amerikába , mikor utánad küldtek.
- Fiuk megtiszteltek azzal benneteket , hogy lássátok őket, ne éljetek vissza vele! - Nem fognak megszállni? Kérdezte ijedten az őrmester.

- Nem barátom, ők a Magyar szellem család szentjei , akik mikor eltávoztak többségükben fénnyé váltak, és ez mutatja , a szentséget, mert a túlvilágon csak az lehet szent, aki halála után fénnyé válik! Az egyház sajnos olyan embereket is szenté avat , akik nem méltók rá, és aki méltó lenne, azt hosszú időn át nem avatják szenté , mint a mi Árpád-házi Szent Margitunk esetében, kereken 700 évet vártak vele, de nem értem , hogy miért!
- John, ha ez igaz, amit mondasz , a szentekről, akkor nagyon kevés szent lenne?!
- Ez az barátom, jól látod, kapiskáljátok már!
- Az szem. mondta az őrmester.

33.


- Ha jól értettem, azt mondta , ha bajba leszünk segíteni fognak? Érdekes angolul mondta, mert mi is értettük.
- Nem. Gondolat csomagokat adott át telepatikus úton, ezért értettük mindnyájan.
- Igen, Mátyás király szelleme megígérte nekem.

- Nem semmi, a fekete sereg fog segíteni! Fogta fel az őrmester.
- De csak legvégső esetben! Mondtam nekik.
- Pihenjünk le gyerekek, holnap is lesz nap! Másnap dél előtt ébredtek fel.
- Jól elaludtunk! tisztálkodtak és felöltözködtek.
- Térjünk vissza a feladatunkhoz. Beszéltem a sejkkel és megígérte segít visszaszerezni a térképet!
Majd értesít a találkáról , csapdába csaljuk a tolvajt, addig is menyünk le ebédeljünk meg, meghívlak benneteket! Lementünk és élveztem, hogy olyan asztalt kaptunk, ahonnan mindenre jó kilátás nyílt , úgy a dél időben napfürdőző piramisok látványára, mint a szálloda belső terére, ami egy csoda, az iszlám és a huszadik század vég építészetének keveréke. Kezemben az étlappal nem tudtam választani a sok finom gasztronómiai csodából, a százados és az őrmester nem hazudtolta meg magát, hamburger szintű ételt választottak, én még türelmet kértem a pincértől mondván, nem tudok választani a sok finomságból.
- Uram! Tudom , hogy ön Magyar. Talán tudok ajánlani önnek valami olyat, amit csak itt készítenek és egyedül álló! Mondta a pincér.
- Rendben, magára bízom. Azzal felvette a rendelést és távozott. Én csak elmerültem a látványban és mindenben, ami ezzel járt, az illatok a halk beszédhang egy csoda. A halk moraj olyan volt, mint az OM zengése a hegyek között a kolostorokban, senki sem siet sehova, minden békés és nyugodt. Megebédeltünk, tényleg finom volt, amit a pincér kihozott nekem, én egy nagy limonádét ittam utána , a századosék sört kértek. A pincér csak rázta a fejét, én csak mosolyogtam ugyan is tudtam, hogy ilyen melegben hamar a fejükbe száll az alkohol, de nem szóltam nehogy megbántsam őket ismét, majd megtanulják a saját kárukon.
- John megosztanád velünk a tervedet? Szólalt meg a százados.
- Természetesen megosztom veletek. Közöltem velük, és már tűzbe jőve felvázoltam a lényeget, ők helyeslőn bólogattak.
- Csak meg kell várnunk a sejk értesítését, remélem hamarosan hívni fog! Én megnézem a piramisokat, van ott valami, amit a múltkor nem néztem meg!
- John , én is megyek szeretnék többet tudni a szellemvilágról és a spiritualitásról?! Mondta a százados.
- Jó gyere velem. - Én is mehetek? Szólalt meg az őrmester.
- Hát persze, gyertek induljunk! Felálltunk az asztaltól és elindultunk. A szálloda bejárata elől éppen akkor indult egy kis busz a piramisokhoz, a hosztesz megkérdezte.
- Önök is velünk tartanak?
- Igen! Mondtam, és felszálltunk a buszra. Úgyis rég kapcsolódtam már ki, rám fért a lazítás. Erről eszembe jutott egy szakállas vicc: „ A Sas meg a Veréb ülnek a sziklán

34.


Mire a Sas.
- Lazulunk? Bökte oldalba a Verebet. Mire a Veréb.
- Lazuljunk! Felszállnak, majd zuhanó repülésbe kezdenek. Zuhannak, majd a föld felett öt méterrel felhúznak egészen a szikla tetejére.
- Ez jó volt. Mondja a Sas. A Veréb helyesli és körül ugrálja. Kis idő múlva a Veréb böki oldalba a Sast.
- Sas lazulunk? - Jó lazuljunk? Elrugaszkodnak majd zuhanó repülés és ismét a föld felett öt méterrel felhúznak a sziklára. Most a Veréb lelkesedik.
- Ez jó volt. Arra megy a Róka. Oda szól a Sasnak.
- Mit csináltok?
- Lazulunk. Válaszolta a Sas.
- Lazulhatok Én is? Kérdezte a Róka.
- Lazulhatsz. Válaszolta a Sas. Elrugaszkodtak mind a hárman zuhanó repülés közel húsz méterrel a földtől oda szól a Sas a Rókának.
- Tudsz repülni?
- Nem miért? Válaszolt a Róka.
- Húúú de lazaaa! Mondta a sas. Ahogy végig futott az agyamon ez a kép hangosan felnevettem.
- Mi van John viccet mesélsz magadnak, velünk nem osztanád meg? Pirított rám George.
- De csak most jutott az eszembe, és magyarul. Megpróbálom angolba átültetni!
- Oké. Mondta az őrmester. Magyar viccet még nem mesélt senki ilyen jól angolul mint most Én. Dőlt a nevetéstől mindenki a buszon. Körül néztem , vegyes a társaság: európaiak, amerikaiak, japánok, az utóbbiak még mindig az elmaradhatatlan fényképezőgépeikkel, hihetetlen, mint a hatvanas és hetvenes években csak most a digitális csoda gépekkel.. Ahogy mentünk kifelé a városból egyre jobban látszott a szegénység, a táj viszont csodálatos, nem túl változatos mert a homok az homok akár síkság, vagy dombok, de a színek szépek. Az ég kékje, ahogy elszórtan úsznak rajta a bárány felhők, a homok barnája, a nap élénk arany sárga színe, keverednek az „elemek” , ha csak jelképesen is.
- John, milyen körülmények között találkoztál a szellemvilággal? Mert én Dél Amerikába egy ősi városba mikor téged kerestelek, hirtelen megjelentek az ott élő emberek szellemei és beszéltek hozzám. Azt hittem hallucinálok, de nem, mert valóságos volt.

- Én, gyerekként érzékeny voltam rájuk és láttam is őket és ez a képességem nem múlt el, harmincas éveimben, egyszer délutáni pihenésemből riadtam fel valamire, kinyitottam az egyik szemem és láttam egy alakot a szobában egy szürke balon kabátot viselt, még a cérnát is láttam rajta amivel felvarrták a gombokat rá. Takarásban állt az asztal mellett és mikor megakartam nézni az arcát akkor belenyomott az ágyba és nem engedte, hogy felemeljem a tekintetem, aztán mikor kinyitottam a másik szemem is eltűnt. Stb – stb. később mikor megismertem Andrást és a tanítását , már megértettem a szellemvilág működését is. Ő közvetlen kapcsolatban áll a szellemvilággal „a Magyar Szentek szellemeivel „. Úgy is mondhatom, hogy a Magyar „Szellem” családdal.
- Miért, hány szellem család van? Kérdezte az őrmester.
- Bizonyára sok. A földön jelenleg 21 szellem család van.

35.


- Melyek ezek? Érdeklődött a százados is. Azt nem tudom, csak a számukat, illetve a Magyart ismerem.
- Ezekről miért nem tudunk? Jegyezte meg az őrmester.
- Azért, mert nem forogtok ilyen körökben, pedig Amerikában is van egy kettő hiteles ember aki foglalkozik a szellemvilággal . Mondtam nekik. Közben megérkeztünk a piramisokhoz. A légkondicionált buszból kiszállva fejbe vágott a meleg, egyből leizzadtunk a napon, gyorsan kerestünk egy kis árnyékos helyet megint a Szfinx mellett döntöttünk. Én a Szfinx oldalát vizslattam érdeklődő szemekkel, hátha találok valamit rajta.
- Önök nem tartanak velünk? Kérdezte a csoport vezetője.
- Nem köszönjük szépen! Válaszoltam.
- Négykor indul a busz vissza! Figyelmeztetett bennünket., hogy le ne késsük a buszt, mert nem tudunk vissza menni a hotelbe vagy csak gyalog. Közben ismét a Szfinxet fürkésztem és egy érdekes írásjelre figyeltem fel, egy helyre utalt ami lent van és nagyon hasonlított a rovásokhoz . Keresgéltem a lenti sorok közt , de nem találtam semmit, ami összefüggne, ezzel csak egy bizonyos teremre utalt. Terem sok helyen lehet, például a piramisokban elgondolkodtam, aztán leesett a tantusz.
- Hát persze itt kell neki lenni lent ! Kiáltottam fel hangosan.
- Mi van lent? Kérdezte az őrmester, miközben a századosra nézett tanácstalanul .
- Ne nézzél , én sem tudom ! De neked tudnod kell. Te a felettesem vagy! Jegyezte meg az őrmester.
- Gyerekek! Vágtam közbe , félbe szakítva az élcelődést.
- Még Én sem tudom pontosan, csak sejtem. Valami nagy teremről lehet szó ami itt van alattunk.
- Olyan valamiről, amit nem tártak még fel.
- Esetleg titkos? Kérdezte a százados.
- Igen olyasmi. Válaszoltam neki.
- Le kéne menni , figyeljétek az őrséget ! Az őrmester és a százados összenéztek számomra érthetetlen jeleket mutattak egymásnak, aztán az őrmester fogott egy követ megvárta, hogy az őrség közelebb érjen aztán eldobta arra amerre a százados indult . A zajra felfigyeltek és elindultak a zaj forrása felé, mikor odaértek a százados összeütötte a fejüket hátulról úgy hogy ne lássák. Gyorsan visszarohant hozzánk.
- Szabad a pálya, pár órát alszanak. John, nézd meg mi van odalent , mi őrködünk!

36.


Nem kellet bíztatni már mentem is nem a szokásos feltárt úton indulta el hanem keresgéltem valami jelet ami segíthet. Szerencsém volt ugyanaz a jel itt is ott volt a falom és elindultam abba az irányba, amerre mutatott. Lépéseket hallottam a hátam mögött a szívem a torkomban dobogott és a folyosón egyre sötétebb lett, aztán valaki megszólított.
- John hoztam egy lámpát elég sötét van itt lent!
- Százados ne hozd rám a frászt, egyébként köszönöm! nehezen tudtam volna elolvasni a feliratokat. Kivettem a kezéből és elkezdtem olvasni és fejteni.
- Van Nálad mobil ? Kérdeztem a századost .
- Van miért ? Kérdezte - Videóra kéne venni ezt a falat, az enyémen nincs kamera kérlek!
- Oké John Te vagy a főnök!
- Aztán majd a hotelben kielemezzük. Van itt még valami , gyere csak ide, ezt a rajzot is vedd fel ! Utalás egy föld alatti városra, amit egy másik bejárat zár le a kíváncsiskodók elöl.
- Te jó Isten, fantasztikus! Kiáltott fel a megdöbbent George.
- Miért nem tudunk mi erről? Kérdezte.
- Azért kedves barátom, mert hajlamosak vagytok széthordani az értékeket. A tizenkilencedik században az angolok és franciák hordták szét ,a két világháború között már Amerika és Németország is beszállt , és végül az Iraki háború alkalmával ti hordtátok szét az Irakiakkal együtt !
- Jó ,igazad van! Látta be George .
- Na jó indulnunk kell, indul a busz vissza! Gyorsan kirohantunk a felszínre , az irtózatos meleg megcsapott minket alig vártuk, hogy felszálljunk a légkondicionált buszra, csak minket vártak és már indultak is. Alig ültünk le máris munkához láttam és a rajzom fölé hajolva el kezdtem fejteni az írásjeleket , közben megcsörrent a mobilom.
- A Sejk az! Mondtam . A százados és az őrmester várakozással figyelt minden mozdulatomat végül a százados megkérdezi.
- Na, mit üzen?
- Majd elmondom.
- Oké! Közben visszaértünk a szállodába, és felmentünk a szobánkba.
- Fiuk , megvan a térkép a Nílus deltájában a Földközi tengernél lesz a találka holnap reggel öt órakor , amikor az első imára hív a müezzin ,úgyhogy korán kelünk. A sejk szerint hajón viszik a találka helyére. Valamelyikünknek fel kell mennie a hajóra!
- John, Én vállalom. Közölte az őrmester.
- Rendben , akkor Te a hajón leszel mi kocsin követjük a hajót és ott találkozunk a Sejkkel. Mindenki készüljön a holnapi napra úgy ahogy akar, Én bemegyek a városba nem tudok pihenni a melegtől .
- John mi is megyünk ! Mondta az őrmester.
- John nagyon jó fej vagy, minden Magyar ilyen ?
- Te mondtad testvérem!
- John mi nem vagyunk testvérek , mert különböző kultúrából jöttünk.
- Igazad van. a tenger. Azzal felálltak az asztaltól , George és az őrmester elindultak én pedig fizetett és utánuk mentem . Pár lépesre volt tőlünk, mikor az őrmester leintett egy taxit. Beszálltak a kocsiba, a sofőr egy huszonéves fiatal ember a fején baseball sapka , hátra fordulva megkérdezte :
- Hová vigyem magukat?
- A Földközi tengerhez ott van randevúnk. Közölte vele az őrmester széles vigyorral a képén. - A kikötőnél álljon meg ! Szólalt meg George komolyan. A barátunk ott száll ki.
- Melyik kikötőnél? Kérdezte a sofőr kissé pimaszul..
- Itt a Nílusnál! Szóltam közbe , és olyan szemekkel néztem, amiben benne volt miden. Határozottság, szemrehányás, csak úgy szikrázott a szemem.
- Félelmetes. Ember nem bántottam senkit, miért néz így? Azzal erőre fordult és a gázra lépet. Na végre.
- John tényleg félelmetes a tekinteted.
- Az apám nézett így, mikor rossz fát tettem a tűzre vagy kihúztam a gyufát.
- Miért húzgáltad a gyufát? Kérdezte George. Ugyan úgy néztem, mint az előbb a gyerekre, majd azt mondtam.

38.


- Nálunk odahaza ezekkel fejezik ki ha egy gyerek rossz vagy túl eleven. Nem húz ki senki gyufát, de a gyufa veszélyes és nem játék. Erre utal ez a kifejezés.
- Á, értem már! Jegyezte meg George.
- Ember, ezt a tekintetet tanítani kéne a seregben, ez lefegyverző, olyan kicsinek éreztem magam mint ötévesen! Majdnem bepisiltem. Pedig megjártam Irakot. Mondta az őrmester.
- Szakadj le a témáról.
- Fiam állj félre az árnyékba nem szeretném hogy meglásson bárki . Meg álltak a sofőr fiú lekapcsolta a lámpákat is, levette a szitut, hogy ezek a fazonok nem jóban utaznak. Nem akart balhét, csak ült és hallgatott.
- Te most szállj ki , és keresd meg a hajót! Mondtam az őrmesternek aztán belenézett a visszapillantó tükörbe és találkozott a sofőr tekintetével. Az őrmester kiszállt és elindult dülöngélt és hangoskodott mintha be lenne rúgva. -Ügyes gyerek. Szólalt meg George. Közben szemeztem a sofőrrel . A gyerek ijedtében nem tudta levenni a szemét rólam , meg bűvöltem, mint kobra az áldozatát.
- Indulhatunk!
- Kérem ne bántson, azt teszem, amit mond! Mondta a gyerek és a gázra lépet. - Figyelj, nem bántalak, de ma este nem találkoztunk, nem láttál minket. Érted!! Mert megtalállak nincs olyan hely a világon ahová el nem ér a kezem, érted!
Mondtam neki. A sofőr csak bólogatott jelezve, hogy megértette.
- Mikor érünk a tengerhez?
Kérdezte George.
- Két-három óra múlva uram. Válaszolt a sofőr.
- Mi van , megtanultál viselkedni?
- Nem , csak be vagyok szarva. A barátja, uram kissé megijesztett.
- Te John tényleg megtaníthatnád ezt a nézést a zöld sapkásoknak.
- George, ezt nem lehet tanítani erre születni kell. Ez magyar tulajdonság , ahol megjelent egy magyar úr minden szem pár reá szegeződött főleg ha kazahba és atillába volt. A tekintete erőt, tekintélyt és szeretettet sugárzott . Ugyan ez elmondható a hölgyekről. Attilám nekem is van Pazarul áll, ma már csak ünnepen és alkalmakkor viselem.
- Szívesen megnézném egy alkalommal. - Talán egyszer. Mondta John,
- Te meg ne fülelj, mert letépem a füled és a kezedbe adom érted! Fordultam a sofőr gyerekhez.
-Nem füleltem csak túl hangosan beszéltek uram!
- Ön Magyar ? Kérdezte ijedten Johntól .
- Igen , Magyar vagyok és ez így is marad. Miért kérdezted?
- Mert az apám Budapesten tanult, anyám Magyar ott ismerkedtek meg, aztán Egyiptomba jöttek élni.
- Hová akarsz kilyukadni?
- Félig Magyar vagyok, és apám olyan sok jót mesélt önökről, én itt születtem. Mondta a fiú.

39.


- Én meg Amerikába születtem.
- Akkor nem is Magyar? Kérdezte ismét a fiú, de megkönnyebbülve.
- De az vagyok . Mondtam és elő húztam a zsebemből egy névkártyát előre hajolva átadtam a meglepődött fiúnak és megfogtam a nyakát és adtam neki egy nyakast, mi közben a fülébe súgtam,
- Ne utánozd az Amerikaiakat Magyar létedre. Aztán hozzá fűztem. Szeretném megismerni a szüleidet.
- Köszönöm uram. Szólalt meg kissé törve a magyart a gyerek, miközben mosoly ült ki az arcára a büszkeségtől, hogy egy igazi magyart szállíthat a taxiján és levette a baseball sapkát a fejéről.
- Ébressz fel ha megérkeztünk! Kérte meg barátságos hangon a sofőrt.
- Igen uram. Mondta és vezetett boldogan tovább. Bekapcsolta a rádiót halkra véve , hogy az utasai tudjanak pihenni. A mellettem ülő George-ra nézett , aki már elszenderedett. Hosszú és kimerítő napon vannak túl . Ő is elfáradt már alig bírta nyitva tartani a szemét, aztán elaludt. Álmában, ismét otthon volt Magyarországon. egy másik alkalomra emlékezett. Február másodika; Gyertya Szentelő Boldog Asszony ünnepére. Bükk Szentkereszten és Bükk Szentlelken voltak . Ahol megtörtént a csoda. András megidézte „meghívta” a Magyar Szenteket és tanított. Több százan lehettünk a tizenegy autóbuszból ítélve. Ahogy András beszélt , éreztem , hogy melegszik a lábam pedig néhány perccel ezelőtt még igencsak fázott a hóban. Szeretet járta át a kis Árpád kori templomromot , melynek az évszázadok alatt a harcok és tűzvészek nyomán megsemmisült a teteje. A langyos fuvallat egyre erősebb lett és , amikor a Szentelés bekövetkezett éreztem , hogy többen megölelnek, és körül vesznek.
Csodálatos érzés kerített a hatalmában, álomban átéltem ugyanazt mint akkor.
András szavaiból áradt a tudás és a mindennapi élet őt igazolja. Tudom nagyon sok irigye van, irigylik a tudását azt ahogy él, és valljuk be, a másik oldal is megtesz mindent, de nemcsak vele szemben hanem azokkal szemben is , akik felébredtek és gondolkodnak és tényleg érdekli őket a spirituális élet és bele kóstoltak, ki így ki úgy. Eljutnak arra a pontra, hogy az ősi hithez a saját Isten tudatuk megtapasztaláshoz térjenek vissza. És kutatni kezdik a múltjukat, és keresgélnek az interneten, könyvtárakban, előadásokra járnak és szép lassan felépül bennük az igazság és ebből nem engednek még a barátok , a rokonság kedvéért sem.
Aztán hirtelen különböző gondolatok cikáztak át a fejemen, például a finnugor elmélet;
„Mert már réges-rég meghaladta, akár a modern nyelvészet, akár a régészet, nem beszélve az antropológiáról és genetikáról legyen is szó , azt amit Sajnovics János a lapp és a magyar nyelv azonosságairól 1770-ben a (Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse) írt. Akinek a munkáját csak külföldön ismerték el, idehaza értetlenül álltak előtte.

40.


A másik ilyen úriember, aki sokat tett a Nemzet „felemeléséért”?? Budenz József Német illetőségű nyelvész, Vámbérivel folytatott vitájukból Budenz került ki győztesen és azóta vagyunk rokonok a finnugor népekkel. Csakhogy a modern genetika tíz éve bebizonyította , hogy semmi közünk hozzájuk csak annyi , hogy egy ideig együtt éltek az őseink, ugyan úgy mint más népekkel és így nem csoda a szavak cseréje és a nyelvek egymásra hatása. Egyébként, a Finn nép is kikéri magának, hogy Magyarország politikusai és akadémiája rokon népként azonosítja őket a magyarral. Más. Az ország több földrajzi neve is Sumer kifejezés, és a Tihanyi Apátság Árpád kori alapító levele is azt bizonyítja, hogy inkább ebbe az irányba kellene keresgélnünk, mert ez is hemzseg a sumer szavaktól”. Gyorsan jött a film szakadás és nem emlékszem másra csak arra , hogy zötykölődünk aztán még az sem.
Uram megérkeztünk ébredjen!! Rázott fel a gyerek ,hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, kinyitottam a szemem és a felkelő nap fénye világított bele, ahogy az éjszakai felhőkön átszűrődött szerte kergetve őket a vörösből arany sárgába átmenő fényével. El is vakított néhány pillanatra. George is kinyitotta az egyik szemét miközben ásított és megkérdezte .
- Ott vagyunk már ? Vettem a lapot és így feleltem .
- Ott vagyunk Szamár! De ő csak nézett a nagy álmos szemeivel , látszott , hogy nem érti ,miközben kikászálódtunk a kocsiból oda súgtam
- Shrek . Elmosolyodott a gyűrött arca , aztán csak azt mondta .
- Hülye vagy! Aztán körül nézett kávézót keresett és megkérdezte .
- Te is kérsz? Sűrűn bólogattam, mint a székely gyerek.
- Ezt vehetem igennek?
- Igen . Válaszoltam. A kávézó ajtajából kilépett a sejk. De, mikor meglátott megállt és megvárt minket majd bementünk . Intet a kezével a pincérnek, majd leültünk egy épp megüresedett asztalhoz. Pontosak vagytok!
- Egyedül vagy? Kérdeztem tőle .Körül nézett és biccentet a fejével , a kávézó tele van a testőrségével és rendőrrel.
- Csak a hajót várjuk. Mondta.
- Rendben. Válaszoltam.
- John , Én megyek előre, majd ti ketten és végül a rendőrség. Közölte a sejk nagy magabiztosan és higgadtan mint egy angol lord. Megitta kávéját felállt és elindult a kijárat felé , testőrei is felpattantak és utána mentek, de mielőtt az ajtóhoz ért volna ketten már megelőzték, és ők léptek ki először az ajtón , hisz az a dolguk .
- Nagyon profik láttad?!! Bökött oldalba George.
- Láttam. Jeleztem hogy én is ott vagyok és intettem, lassan mennünk kell . Mi is felálltunk az asztaltól és az ajtó felé vettük az irányt, kilépve pillantottam meg a sejket egy igencsak luxus hajó mellet tárgyalni testőrségével körül véve. Mi szép lassan közeledtünk feléjük . Mikor már elég közel voltunk George oda szólt.
- John te maradj ki ebből!
- Nem maradok ki. Őseim sem félték a halált én sem félek.

41.


- El Habib az , meg fog ismerni. A lépések zajára felénk nézett, láttam a tekintetén, hogy iszonyúan mérges. A sejk megpillantva intett, hogy menyek oda. Közelebb léptem. A szívem a torkomban dobogott. A sejk nagyon hivatalos volt.
- John jöjjenek közelebb kérem! Odaléptem mellé. A barátunk felkínált egy műkincset megvásárlásra megvizsgálná kérem.
- Nem erről volt szó ! Fakadt ki El Habib izgatottan és intett az embereinek akik már nyúltak a fegyverekért, de a testőrök gyorsabbak voltak . A sejk nyugalomra intett mindenkit kinyújtott karjával tenyerét lefelé tartva , hogy tegyék le a fegyvereket. Már-már sikerült mikor az egyik embere El Habibbnak megpillantotta a közeledő rendőröket és ismét a fegyverek után nyúltak, de ekkor meg szólalt az őrmester a hajó fedélzetéről . Én nem tenném! Mindenki a hang irányába fordult és a döbbent csendet csak a fegyverek kopogása az aszfalton verte fel. Az őrmester matróz ruhában, áll egy hatalmas gépágyú mellett a fedélzeten és a csempészekre szegezi. Vissza fordulva felénk felfelé nézve riadtan a földre borulva Allah-hoz imádkoznak.
- Már ennyi az idő! Szólalt meg a sejk , és az órájára tekintet.
- John néz fel a hátad mögé! Kiáltott az őrmester. Megfordultunk mindhárman.
- A fekete sereg és Mátyás király az élükön! Kiáltottam fel örömömben. Fekete páncélja kékesen ragyogott a napfényben, a köpenyét fújta a szél. Gyönyörű látvány.
- Már értem , miért ijedtek meg ezek ennyire! A sejk is elámult a látványtól, dörzsölte is a szemét. George visszafordult, hogy szemmel tartsa a csempészeket, arra lettem figyelmes erősen bökdös én is visszafordultam és ahogy felnéztem Attila királyt pillantottam meg a Hunok seregével. A rendőrség emberei is ott maradtak megdermedten, ahogy meglátták őket. A szellemi védelmen felbátorodva oda szóltam El habibbnak.
- Átadná a térképet kérem! Habib idegesen intett ,hogy adják oda nekem . Az egyikük elő vette a táskájából és ijedten átadta azt.
- Mindent visszaadok és bevallom még azt is, amit nem én követtem el, csak vigye innen ezeket a szellemeket kérem ! Mondta miközben letérdelt összekulcsolt kézzel rimánkodott az életükért. Ekkor Mátyás királyunk szólalt meg mennydörgés szerű mély hangon:
- Nem bántunk senkit ok nélkül, védelmezni jöttünk és nem bosszút állni! A Másik irányból Attila Királyunk idézett valamit .
- „ Városokat épített a Fokos és a Fokos Háza lett az Igazság Szentélye, de a Szövetség ellen lázadó házat, az engedetlenség otthonát is a Fokos dönti romba.” Attila mennydörgő szavai mindenkit a földre kényszerített. Hatalmas felhő kerekedett az égen szél vihar támadt nyomába , meg nyílott a felhő és a Fokos alá szállott majd suhintott egyet felettünk, aztán semmivé lett, visszatért otthonába. Ahogy felálltunk a döbbenetből és kezdtük leporolni a ruházatunkat a csempész banda alatt megnyílt egy másik dimenzió és elnyelte őket. Még sokáig hallatszott a kiáltásaik, ahogy az életükért könyörögnek, de mi sem tudtuk megmenteni őket. A Rendőrök kapkodtak utánuk velünk együtt, de hiába elnyelte őket egy párhuzamos dimenzió, amit a Fokos nyithatott meg.

42.


-Egy a lényeg a térkép nálunk van ! Szólaltam meg az események után. A többiek tátott szájal bámulták , Mátyás Király fekete seregét, ahogy hollóvá váltak majd elrepültek. És ahogy Attila hunjai lovagoltak tova. Engem egy hatalmas erő visszakényszerített a földre, térdre rogytam szét tártam a karom és megváltozott tudat állapotban a következőket mondtam - „Én az Öreg Isten gyermeke vagyok és hűséggel tartozom Néked. Tiszteletteljes hódolatom ajánlom az Öreg Istennek, a Magyarok Istenének, az ki nékem Apám. Visszatérek Hozzád és Veled is maradok.” Úgy legyen most! Percekig ámultan néztek rám és figyelték mit mondok, de nem valószínű, hogy értettek belőle valamit révén magyarul hangzott. Felálltam . Elindultam vissza a kávézóba pihennem kell. A térkép még mindig a kezemben volt, és a rendőr tiszt loholt utánam
- Uram- uram a térkép önnél maradt, vissza adná , kérem! Az csodálatos élményből ez a hang zökkentet ki.
- Bocsásson meg , de az élmény hatása alatt vagyok még mindig. Mondtam és átnyújtottam neki .
- Egy fénymásolatot kérek , tulajdonképen ezért jöttünk! Kértem meg a rendőr tisztet.
- Rendben van uram kap egy másolatot. Holnap tartanánk egy kis ünnepséget szeretettel várjuk önöket múzeumban.!
- Nem is tudom nincs megfelelő ruhám, de köszönöm. Próbáltam elhárítani a meghívást.
- Megoldjuk! Súgta George, aztán intett az őrmesternek , aki máris a telefonja után nyúlt.
- Mit csináltok ? Kérdeztem.
- Nyugi meglepetés, majd meglátod. Közölte, mintha nem történt volna semmi. Közben az őrmester félre vonulva izgatottan telefonált leüvöltötte valakinek a fejét és mikor arra néztem rám mosolygott miközben a hüvelyk úját felfelé irányítva nyújtott karral jelezte, hogy minden oké.
- Te John olyan hülye képet vágsz, az előbb más voltál. Jegyezte meg George. Jogosan és átölelt a vállamnál.

Aznap este a hotelben:

Nagyon fáradt voltam , egy gyors zuhany aztán be az ágyba. Csak feküdtem és nem tudtam kiverni a fejemből ezt a csodát, amit megéltünk mindannyian. Az őrmester be van sózva , mert be nem áll a szája
- John mi volt ez az egész? Nagyon zsír Királyság, azok a fazonok lóháton íjakkal a hátukon és ráadásul ez mind fölöttem! Na meg az fekete páncélos sereg a túloldalon, nem semmi, és ahogy el indultak hatalmas hollókká váltak . Félelmetes!
- Hé, szakadj le a témáról nem látod, hogy fáradt! Próbálta leállítani George az őrmestert.
- De láttad ? Kérdezte az őrmester.
- Képzeld , én is ott voltam és szerintem ő is ott volt.
- de... ! Folytatni akarta az őrmester, de George leállította.

37.


A Magyar nép mitológiája két testvérről beszél , Magyarról és Hunorról. Ők ketten segítik egymást még ha nem is értenek egyet mindig. Nekünk ez a viselkedés minta a génjeinkben van. Ellenben veletek akiknek a mitológiája az ellenkezőjét tanítja. A Sémi népeknél ugyan ez a helyzet, a bibliában is ez van. Ezt a negatív programot adja át. Kértek teát?
- Igen ! Felelték.
- Van itt egy kávéház üljünk be. Közben lement a nap és kezdett hűlni a levegő , de még mindig elég meleg volt, miközben esti imára szólított a müezzin.
- John milyen igazad van, így még bele se gondoltam és a vérünkben van! Helyeselt George .
- Ha érvényesülni akarsz tedd tönkre a vetélytársad iktasd ki, vagy öld meg. Mondok még érdekesebbet. A Német – Római birodalom császára, a Francia király, az Angol király, mind arra esküszik, hogy növeli az országa illetve a birodalma területét. Ezzel szemben a Magyar király az ország területi épségének megőrzésére tette le az esküt a koronázás alkalmával. Mert az ország területe nem a király fennhatósága alatt áll, hanem a Szent Korona fennhatósága alatt.
- Te John, olyan más szemmel nézed a világot mint mi. Fordult Johnhoz az őrmester a tea kortyolásból felnézve.
- Erről beszélek. Mi egész másként gondolkodunk mint a világ többi része. Nem vagyunk se jobbak se rosszabbak mint mások.
- Kezdem megérteni a Magyarokat. Jegyezte meg George.
- Ez zsír királyság! kiáltott fel az őrmester.
- És akkor még nem beszéltünk a Pártusokról, de erről majd egy másik alkalommal , lassan indulnunk kell messze van a a tenger. Azzal felálltak az asztaltól , George és az őrmester elindultak én pedig fizetett és utánuk mentem . Pár lépesre volt tőlünk, mikor az őrmester leintett egy taxit. Beszálltak a kocsiba, a sofőr egy huszonéves fiatal ember a fején baseball sapka , hátra fordulva megkérdezte :
- Hová vigyem magukat?
- A Földközi tengerhez ott van randevúnk. Közölte vele az őrmester széles vigyorral a képén. - A kikötőnél álljon meg ! Szólalt meg George komolyan. A barátunk ott száll ki.
- Melyik kikötőnél? Kérdezte a sofőr kissé pimaszul..
- Itt a Nílusnál! Szóltam közbe , és olyan szemekkel néztem, amiben benne volt miden. Határozottság, szemrehányás, csak úgy szikrázott a szemem.
- Félelmetes. Ember nem bántottam senkit, miért néz így? Azzal erőre fordult és a gázra lépet. Na végre.
- John tényleg félelmetes a tekinteted.
- Az apám nézett így, mikor rossz fát tettem a tűzre vagy kihúztam a gyufát.
- Miért húzgáltad a gyufát? Kérdezte George. Ugyan úgy néztem, mint az előbb a gyerekre, majd azt mondtam.

38.


- Nálunk odahaza ezekkel fejezik ki ha egy gyerek rossz vagy túl eleven. Nem húz ki senki gyufát, de a gyufa veszélyes és nem játék. Erre utal ez a kifejezés.
- Á, értem már! Jegyezte meg George.
- Ember, ezt a tekintetet tanítani kéne a seregben, ez lefegyverző, olyan kicsinek éreztem magam mint ötévesen! Majdnem bepisiltem. Pedig megjártam Irakot. Mondta az őrmester.
- Szakadj le a témáról.
- Fiam állj félre az árnyékba nem szeretném hogy meglásson bárki . Meg álltak a sofőr fiú lekapcsolta a lámpákat is, levette a szitut, hogy ezek a fazonok nem jóban utaznak. Nem akart balhét, csak ült és hallgatott.
- Te most szállj ki , és keresd meg a hajót! Mondtam az őrmesternek aztán belenézett a visszapillantó tükörbe és találkozott a sofőr tekintetével. Az őrmester kiszállt és elindult dülöngélt és hangoskodott mintha be lenne rúgva. -Ügyes gyerek. Szólalt meg George. Közben szemeztem a sofőrrel . A gyerek ijedtében nem tudta levenni a szemét rólam , meg bűvöltem, mint kobra az áldozatát.
- Indulhatunk!
- Kérem ne bántson, azt teszem, amit mond! Mondta a gyerek és a gázra lépet. - Figyelj, nem bántalak, de ma este nem találkoztunk, nem láttál minket. Érted!! Mert megtalállak nincs olyan hely a világon ahová el nem ér a kezem, érted!
Mondtam neki. A sofőr csak bólogatott jelezve, hogy megértette.
- Mikor érünk a tengerhez?
Kérdezte George.
- Két-három óra múlva uram. Válaszolt a sofőr.
- Mi van , megtanultál viselkedni?
- Nem , csak be vagyok szarva. A barátja, uram kissé megijesztett.
- Te John tényleg megtaníthatnád ezt a nézést a zöld sapkásoknak.
- George, ezt nem lehet tanítani erre születni kell. Ez magyar tulajdonság , ahol megjelent egy magyar úr minden szem pár reá szegeződött főleg ha kazahba és atillába volt. A tekintete erőt, tekintélyt és szeretettet sugárzott . Ugyan ez elmondható a hölgyekről. Attilám nekem is van Pazarul áll, ma már csak ünnepen és alkalmakkor viselem.
- Szívesen megnézném egy alkalommal. - Talán egyszer. Mondta John,
- Te meg ne fülelj, mert letépem a füled és a kezedbe adom érted! Fordultam a sofőr gyerekhez.
-Nem füleltem csak túl hangosan beszéltek uram!
- Ön Magyar ? Kérdezte ijedten Johntól .
- Igen , Magyar vagyok és ez így is marad. Miért kérdezted?
- Mert az apám Budapesten tanult, anyám Magyar ott ismerkedtek meg, aztán Egyiptomba jöttek élni.
- Hová akarsz kilyukadni?
- Félig Magyar vagyok, és apám olyan sok jót mesélt önökről, én itt születtem. Mondta a fiú.

39.


- Én meg Amerikába születtem.
- Akkor nem is Magyar? Kérdezte ismét a fiú, de megkönnyebbülve.
- De az vagyok . Mondtam és elő húztam a zsebemből egy névkártyát előre hajolva átadtam a meglepődött fiúnak és megfogtam a nyakát és adtam neki egy nyakast, mi közben a fülébe súgtam,
- Ne utánozd az Amerikaiakat Magyar létedre. Aztán hozzá fűztem. Szeretném megismerni a szüleidet.
- Köszönöm uram. Szólalt meg kissé törve a magyart a gyerek, miközben mosoly ült ki az arcára a büszkeségtől, hogy egy igazi magyart szállíthat a taxiján és levette a baseball sapkát a fejéről.
- Ébressz fel ha megérkeztünk! Kérte meg barátságos hangon a sofőrt.
- Igen uram. Mondta és vezetett boldogan tovább. Bekapcsolta a rádiót halkra véve , hogy az utasai tudjanak pihenni. A mellettem ülő George-ra nézett , aki már elszenderedett. Hosszú és kimerítő napon vannak túl . Ő is elfáradt már alig bírta nyitva tartani a szemét, aztán elaludt. Álmában, ismét otthon volt Magyarországon. egy másik alkalomra emlékezett. Február másodika; Gyertya Szentelő Boldog Asszony ünnepére. Bükk Szentkereszten és Bükk Szentlelken voltak . Ahol megtörtént a csoda. András megidézte „meghívta” a Magyar Szenteket és tanított. Több százan lehettünk a tizenegy autóbuszból ítélve. Ahogy András beszélt , éreztem , hogy melegszik a lábam pedig néhány perccel ezelőtt még igencsak fázott a hóban. Szeretet járta át a kis Árpád kori templomromot , melynek az évszázadok alatt a harcok és tűzvészek nyomán megsemmisült a teteje. A langyos fuvallat egyre erősebb lett és , amikor a Szentelés bekövetkezett éreztem , hogy többen megölelnek, és körül vesznek.
Csodálatos érzés kerített a hatalmában, álomban átéltem ugyanazt mint akkor.
András szavaiból áradt a tudás és a mindennapi élet őt igazolja. Tudom nagyon sok irigye van, irigylik a tudását azt ahogy él, és valljuk be, a másik oldal is megtesz mindent, de nemcsak vele szemben hanem azokkal szemben is , akik felébredtek és gondolkodnak és tényleg érdekli őket a spirituális élet és bele kóstoltak, ki így ki úgy. Eljutnak arra a pontra, hogy az ősi hithez a saját Isten tudatuk megtapasztaláshoz térjenek vissza. És kutatni kezdik a múltjukat, és keresgélnek az interneten, könyvtárakban, előadásokra járnak és szép lassan felépül bennük az igazság és ebből nem engednek még a barátok , a rokonság kedvéért sem.
Aztán hirtelen különböző gondolatok cikáztak át a fejemen, például a finnugor elmélet;
„Mert már réges-rég meghaladta, akár a modern nyelvészet, akár a régészet, nem beszélve az antropológiáról és genetikáról legyen is szó , azt amit Sajnovics János a lapp és a magyar nyelv azonosságairól 1770-ben a (Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse) írt. Akinek a munkáját csak külföldön ismerték el, idehaza értetlenül álltak előtte.

40.


A másik ilyen úriember, aki sokat tett a Nemzet „felemeléséért”?? Budenz József Német illetőségű nyelvész, Vámbérivel folytatott vitájukból Budenz került ki győztesen és azóta vagyunk rokonok a finnugor népekkel. Csakhogy a modern genetika tíz éve bebizonyította , hogy semmi közünk hozzájuk csak annyi , hogy egy ideig együtt éltek az őseink, ugyan úgy mint más népekkel és így nem csoda a szavak cseréje és a nyelvek egymásra hatása. Egyébként, a Finn nép is kikéri magának, hogy Magyarország politikusai és akadémiája rokon népként azonosítja őket a magyarral. Más. Az ország több földrajzi neve is Sumer kifejezés, és a Tihanyi Apátság Árpád kori alapító levele is azt bizonyítja, hogy inkább ebbe az irányba kellene keresgélnünk, mert ez is hemzseg a sumer szavaktól”. Gyorsan jött a film szakadás és nem emlékszem másra csak arra , hogy zötykölődünk aztán még az sem.
Uram megérkeztünk ébredjen!! Rázott fel a gyerek ,hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, kinyitottam a szemem és a felkelő nap fénye világított bele, ahogy az éjszakai felhőkön átszűrődött szerte kergetve őket a vörösből arany sárgába átmenő fényével. El is vakított néhány pillanatra. George is kinyitotta az egyik szemét miközben ásított és megkérdezte .
- Ott vagyunk már ? Vettem a lapot és így feleltem .
- Ott vagyunk Szamár! De ő csak nézett a nagy álmos szemeivel , látszott , hogy nem érti ,miközben kikászálódtunk a kocsiból oda súgtam
- Shrek . Elmosolyodott a gyűrött arca , aztán csak azt mondta .
- Hülye vagy! Aztán körül nézett kávézót keresett és megkérdezte .
- Te is kérsz? Sűrűn bólogattam, mint a székely gyerek.
- Ezt vehetem igennek?
- Igen . Válaszoltam. A kávézó ajtajából kilépett a sejk. De, mikor meglátott megállt és megvárt minket majd bementünk . Intet a kezével a pincérnek, majd leültünk egy épp megüresedett asztalhoz. Pontosak vagytok!
- Egyedül vagy? Kérdeztem tőle .Körül nézett és biccentet a fejével , a kávézó tele van a testőrségével és rendőrrel.
- Csak a hajót várjuk. Mondta.
- Rendben. Válaszoltam.
- John , Én megyek előre, majd ti ketten és végül a rendőrség. Közölte a sejk nagy magabiztosan és higgadtan mint egy angol lord. Megitta kávéját felállt és elindult a kijárat felé , testőrei is felpattantak és utána mentek, de mielőtt az ajtóhoz ért volna ketten már megelőzték, és ők léptek ki először az ajtón , hisz az a dolguk .
- Nagyon profik láttad?!! Bökött oldalba George.
- Láttam. Jeleztem hogy én is ott vagyok és intettem, lassan mennünk kell . Mi is felálltunk az asztaltól és az ajtó felé vettük az irányt, kilépve pillantottam meg a sejket egy igencsak luxus hajó mellet tárgyalni testőrségével körül véve. Mi szép lassan közeledtünk feléjük . Mikor már elég közel voltunk George oda szólt.
- John te maradj ki ebből!
- Nem maradok ki. Őseim sem félték a halált én sem félek.

41.


- El Habib az , meg fog ismerni. A lépések zajára felénk nézett, láttam a tekintetén, hogy iszonyúan mérges. A sejk megpillantva intett, hogy menyek oda. Közelebb léptem. A szívem a torkomban dobogott. A sejk nagyon hivatalos volt.
- John jöjjenek közelebb kérem! Odaléptem mellé. A barátunk felkínált egy műkincset megvásárlásra megvizsgálná kérem.
- Nem erről volt szó ! Fakadt ki El Habib izgatottan és intett az embereinek akik már nyúltak a fegyverekért, de a testőrök gyorsabbak voltak . A sejk nyugalomra intett mindenkit kinyújtott karjával tenyerét lefelé tartva , hogy tegyék le a fegyvereket. Már-már sikerült mikor az egyik embere El Habibbnak megpillantotta a közeledő rendőröket és ismét a fegyverek után nyúltak, de ekkor meg szólalt az őrmester a hajó fedélzetéről . Én nem tenném! Mindenki a hang irányába fordult és a döbbent csendet csak a fegyverek kopogása az aszfalton verte fel. Az őrmester matróz ruhában, áll egy hatalmas gépágyú mellett a fedélzeten és a csempészekre szegezi. Vissza fordulva felénk felfelé nézve riadtan a földre borulva Allah-hoz imádkoznak.
- Már ennyi az idő! Szólalt meg a sejk , és az órájára tekintet.
- John néz fel a hátad mögé! Kiáltott az őrmester. Megfordultunk mindhárman.
- A fekete sereg és Mátyás király az élükön! Kiáltottam fel örömömben. Fekete páncélja kékesen ragyogott a napfényben, a köpenyét fújta a szél. Gyönyörű látvány.
- Már értem , miért ijedtek meg ezek ennyire! A sejk is elámult a látványtól, dörzsölte is a szemét. George visszafordult, hogy szemmel tartsa a csempészeket, arra lettem figyelmes erősen bökdös én is visszafordultam és ahogy felnéztem Attila királyt pillantottam meg a Hunok seregével. A rendőrség emberei is ott maradtak megdermedten, ahogy meglátták őket. A szellemi védelmen felbátorodva oda szóltam El habibbnak.
- Átadná a térképet kérem! Habib idegesen intett ,hogy adják oda nekem . Az egyikük elő vette a táskájából és ijedten átadta azt.
- Mindent visszaadok és bevallom még azt is, amit nem én követtem el, csak vigye innen ezeket a szellemeket kérem ! Mondta miközben letérdelt összekulcsolt kézzel rimánkodott az életükért. Ekkor Mátyás királyunk szólalt meg mennydörgés szerű mély hangon:
- Nem bántunk senkit ok nélkül, védelmezni jöttünk és nem bosszút állni! A Másik irányból Attila Királyunk idézett valamit .
- „ Városokat épített a Fokos és a Fokos Háza lett az Igazság Szentélye, de a Szövetség ellen lázadó házat, az engedetlenség otthonát is a Fokos dönti romba.” Attila mennydörgő szavai mindenkit a földre kényszerített. Hatalmas felhő kerekedett az égen szél vihar támadt nyomába , meg nyílott a felhő és a Fokos alá szállott majd suhintott egyet felettünk, aztán semmivé lett, visszatért otthonába. Ahogy felálltunk a döbbenetből és kezdtük leporolni a ruházatunkat a csempész banda alatt megnyílt egy másik dimenzió és elnyelte őket. Még sokáig hallatszott a kiáltásaik, ahogy az életükért könyörögnek, de mi sem tudtuk megmenteni őket. A Rendőrök kapkodtak utánuk velünk együtt, de hiába elnyelte őket egy párhuzamos dimenzió, amit a Fokos nyithatott meg.

42.


-Egy a lényeg a térkép nálunk van ! Szólaltam meg az események után. A többiek tátott szájal bámulták , Mátyás Király fekete seregét, ahogy hollóvá váltak majd elrepültek. És ahogy Attila hunjai lovagoltak tova. Engem egy hatalmas erő visszakényszerített a földre, térdre rogytam szét tártam a karom és megváltozott tudat állapotban a következőket mondtam - „Én az Öreg Isten gyermeke vagyok és hűséggel tartozom Néked. Tiszteletteljes hódolatom ajánlom az Öreg Istennek, a Magyarok Istenének, az ki nékem Apám. Visszatérek Hozzád és Veled is maradok.” Úgy legyen most! Percekig ámultan néztek rám és figyelték mit mondok, de nem valószínű, hogy értettek belőle valamit révén magyarul hangzott. Felálltam . Elindultam vissza a kávézóba pihennem kell. A térkép még mindig a kezemben volt, és a rendőr tiszt loholt utánam
- Uram- uram a térkép önnél maradt, vissza adná , kérem! Az csodálatos élményből ez a hang zökkentet ki.
- Bocsásson meg , de az élmény hatása alatt vagyok még mindig. Mondtam és átnyújtottam neki .
- Egy fénymásolatot kérek , tulajdonképen ezért jöttünk! Kértem meg a rendőr tisztet.
- Rendben van uram kap egy másolatot. Holnap tartanánk egy kis ünnepséget szeretettel várjuk önöket múzeumban.!
- Nem is tudom nincs megfelelő ruhám, de köszönöm. Próbáltam elhárítani a meghívást.
- Megoldjuk! Súgta George, aztán intett az őrmesternek , aki máris a telefonja után nyúlt.
- Mit csináltok ? Kérdeztem.
- Nyugi meglepetés, majd meglátod. Közölte, mintha nem történt volna semmi. Közben az őrmester félre vonulva izgatottan telefonált leüvöltötte valakinek a fejét és mikor arra néztem rám mosolygott miközben a hüvelyk úját felfelé irányítva nyújtott karral jelezte, hogy minden oké.
- Te John olyan hülye képet vágsz, az előbb más voltál. Jegyezte meg George. Jogosan és átölelt a vállamnál.

Aznap este a hotelben:

Nagyon fáradt voltam , egy gyors zuhany aztán be az ágyba. Csak feküdtem és nem tudtam kiverni a fejemből ezt a csodát, amit megéltünk mindannyian. Az őrmester be van sózva , mert be nem áll a szája
- John mi volt ez az egész? Nagyon zsír Királyság, azok a fazonok lóháton íjakkal a hátukon és ráadásul ez mind fölöttem! Na meg az fekete páncélos sereg a túloldalon, nem semmi, és ahogy el indultak hatalmas hollókká váltak . Félelmetes!
- Hé, szakadj le a témáról nem látod, hogy fáradt! Próbálta leállítani George az őrmestert.
- De láttad ? Kérdezte az őrmester.
- Képzeld , én is ott voltam és szerintem ő is ott volt.
- de... ! Folytatni akarta az őrmester, de George leállította.

43.

- de... ! Folytatni akarta az őrmester, de George leállította.
- Nincs de, ez parancs! Értve vagyok őrmester! Parancsolt rá erélyesen George.
- Értettem uram! Felelte az őrmester, jó hangosan. Alig vettük észre a kopogást .
- Tessék ! Kiáltottam. A hotel egyik alkalmazottja lépett be az ajtón egy dobozzal a kezében. Uram Önnek jött a csomag . Közölte nyugodt és halk hangon , de mire felkeltem az ágyból az őrmester már megelőzött és kikapta a dobozt a kezéből és egy száz dollárost nyomott a helyébe. Az megköszönte nagy hajlongások közepette és kiment a szobából.
- Mi van benne? Kérdeztem.
- Meglepetés , holnap reggel megkapod.
- Oké. Úgy is fáradt vagyok a vicceitekhez. Ezzel beájultam az ágyba. Másnap reggel úgy ráztak ki az ágyból.
- John kelj fel , az ünnepség , hallod ébredj! Rázott fel George. Felkászálódtam zuhany és elkezdtem öltözni ,de rám szóltak.
- John ne abba és a dobozra mutattak . Már el is felejtkeztem a dobozról , oda léptem levettem a tetejét és elámultam. - Ez gyönyörű! Kiáltottam fel örömömben felvettem a hó fehér inget rá a fekete szövetből készült Attilát hozzá a pantallót és mind ezt megkoronázva a háromnegyedes vörös kazah arany sújtássokkal és csizma hozzá.
- Ez gyönyörű, nagyon jó áll rajtad. Jegyezte meg Tengerész dísz egyenruhában George.
-Nektek is jó áll az egyenruhátok. Mondtam nekik.
- Kösz , de indulni kéne. Elindultunk lent a bejáratnál már várt a sejk, akivel együtt mentünk. Amikor megérkeztünk vártak. Kiszállva a kocsiból egymás mellé álltunk úgyhogy a sejkkel én mentem középütt George a jobbunkon az őrmester a balunkon lépdelt felfelé a lépcsőn a díszterembe. Mindenki mosolygott élveztük az elismerést, amikor a rendőrfőnök és az új múzeum igazgató elé értünk megálltunk. A múzeum igazgató szólalt meg.
- Tisztelt uraim nagy hálával tartozunk önöknek, hogy segítették vissza szerezni Egyiptom műkincseit, ezért az Egyiptomi állam és a múzeum nevében engedjék meg, hogy átnyújtsam ezeket a kitüntetéseket önöknek.! Ezzel kitűzött egy csodálatosan szép érmet a ruhánkra és egy másikat a nyakunkba akasztott. Mindnyájan meg voltunk hatódva, és ekkor a legnagyobb meglepetés az igazgató háta mögül előjött a feleségem ugyanolyan díszmagyarban mint én voltam mosolyogva odajött, megcsókolt és átölelt. Minden jó ha jó a vége. Aki nem hiszi annak utána járunk!

Stegena Gábor

VÉGE.

folytatás a :   www.sgaga.eoldal.hu/cikkek/amayanaptar 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.